Egy búzaszem útja az aratástól a szarig

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy búzatábla… Ja, nem, ez a mese nem így kezdődik, mivel a búzatáblát rengeteg emberi és kevésbé emberi folyamatok előzik meg, amik magában foglalják a műtrágyázást, a locsolást és a csodás növekedést is, amibe most se filozófiai, se teremtési, se evolúciós problémaként ne menjünk bele.

A búza születése

Szóval a mi mesék a búza születésével kezdődik, amit bármilyen furcsa is, de nem a gólya hozott. Igaz, hogy amikor az autópályán száguldunk, és véletlenül ki merünk nézni az ablakon, akkor gólyákat is fogunk látni, de ők inkább a kártevők nyakát kapják el, úgyhogy jobban passzolnak a védő nagymama személyiségéhez, mint a gondosan dolgozó szülőéhez.

A búzatáblák növekedéséhez rengeteg extra és unalmas dologra van szükség, mégis a legtöbben azt szeretik bennük, hogy a szálak között kinövő pipacsokkal nagyszerű fényképeket lehet készíteni. Hát, nem véletlenül éljük a szelfik korát, az ehető búza helyett a piros mákvirág tényleg sokkal érdekesebb. De mi történik a búzával?

Az aratás ideje

Mondhatnánk azt, hogy rengeteg ember megy ki a szántóra, és elkezdik kézzel lekaszálni, de nem. Ez nagyon régen volt, a ma embere ritkán fog valódi embert látni, azonban legyünk őszinték: egy több tonnás traktor sokkal izgalmasabb! Próbáljunk meg a gyereknek eladni egy kézi kaszát vagy egy zöld kombájn… Na, vajon melyiket venné ki hamarabb a kezünkből?

Szóval, a mese úgy folytatódik, hogy a hatalmas traktorok bejárják a búzatáblákat, és szépen begyűjtik az utolsó szemeket is. Ekkor a rengeteg búzaszem a malomhoz kerül, ahol gondoskodnak a tárolásáról. Nincs olyan ember Magyarországon, aki ne ismerne legalább egy Molnár nevű valakit, ami azt bizonyítja, hogy valamikor nagyon régen ez a mesterség is a felkapottak között volt.

A modern technológia azt jelenti, hogy szinte mindent készhez kapunk, de a búzaszemek teljes érését nem tudjuk megvárni, úgyhogy a raktárban még két-három hétig várniuk kell. Nem baj, az egereknek is kell enniük valamit, úgyhogy el tudjuk képzelni, hogy mekkora ünnepségeket csapnak a malom láthatatlannak tűnő résein keresztül.

A búza megérkezik a malomba

A három hetes ünnepség után az egereknek sajnos tovább kell állniuk, mivel megkezdődik az előkészítés, az őrlés és a lisztkeverés. Ha régi motorosok vagyunk, akkor napsütötte erdőt látunk csobogó patakkal, aminek a szélén békésen őröl a malomkerék, de nem. Ma már ez is motorral zajlik, hiszen nem egy faluról, hanem több milliárd éhes szájról kell gondoskodni, ahol a kenyér nagyon is alap dolognak számít.

Egy ilyen korszerű gép napi 600 mázsa búzát őröl, a molnár pedig a gépeket felügyeli. Igen, ez is azok közé a munkák közé tartozik, amit egyre kevesebben tanulnak ki, és nemsokára a számítógép is el fogja tudni végezni. Szerencsére a gépet javító gépek még nem terjedtek el, úgyhogy a Molnár ismerősünk is megússza egy darabig.

Ennél a pontnál kitérhetnénk arra, hogy rengetegféle búza létezik, de ezt a témát inkább meghagyjuk a lisztérzékenyeknek. A malomnak csak azzal kell foglalkoznia, hogy az őrlés előtt felnedvesítse az immár érett búzaszemeket, és eljuttassa a hámozógépbe. A gép minden egyes szemet megtisztít, majd a darát és a lisztet szitával választják szét. A gyerekeknek üzenem, hogy nem a homokozóban használt szitáról van szó, ennél valamivel nagyobbat képzeljenek el.

Elkészül a liszt

Gép-gép hátán mozog, a liszt egyik helyről a másikra megy (ez a folyamat tényleg unalmas), és végül megérkezik az 50 kilós zsákokba. Ezt már a normális felhasználó is ismeri, mivel olyan nevek kerülnek a zsákokra, mint kenyér-, tészta és rétesliszt. A habkönnyű zsákok a pékségbe kerülnek, ahol megkezdődik a kenyérsütés.

Lehet, hogy varázslatosnak tűnik a friss és ropogós kenyér, azonban a folyamat rémesen egyszerű és otthon is elkészíthető. Gondoljunk csak a híres élesztő-lázra, amikor fél Magyarország nagy kenyérsütésbe kezdett… Igen, ma ez is a történelem része, még akkor is, ha nem vagyunk annyira büszkék rá.

Elkészül a kenyér

A kenyérsütés nemcsak a pékségben, hanem a nagy üzletláncokban is meghozza az eredményét. Elég, ha besétálunk valahova, és egyetlen mozdulattal levehetjük a polcról az általunk kiválasztott kenyeret. A búza útja most kicsit felgyorsul, bár ez az autó sebességétől és a vezetési képességeinktől is függ, igaz, az sem mindegy, hogy milyen messze van a kedvenc boltunk.

Amikor a kenyér belépett az ajtón, akkor rengeteg lehetőségünk van. Megehetjük üresen, főleg, ha friss és ropogós. Tehetünk rá vajat, zsírt, májkrémet, lényegében bármit, vagy készíthetünk belőle bundáskenyeret. Egy szelet kenyérhez egy darab tojás fog kelleni, és ha szeretnénk, akkor egy kis só. A kenyeret bele kell mártogatni a tojásba, majd mehet a forró serpenyőbe. Az ínyencek evés előtt fokhagymával dörzsölik át, majd pár perc alatt elfogyasztják a 250 kalóriát, legalábbis akkor, ha csak egy szeletet készítettek, bár ez ritka jelenség.

Így végzi a búza

Innentől kezdve a búza útja megint felgyorsul, feltéve, ha nem vagyunk rá érzékenyek. A testünk hamar beépíti a zsírpárnákba, majd utolsó útjára küldi. A búza ezután szagos és szomorú véget ér, jó esetben barna és szilárd végtermékként távozik. De ne feledjük, hogy a körforgás nem érhet véget, előbb vagy utóbb megint a tányérunkban landol.

Egészségedre!